Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
Széchenyi István egy kora tavaszi napon délután öt órára palotájába kérette barátait. 1848-ban történt ez - közvetlenül a forradalom kitörése előtt -, március 12-én.
Az alábbi ívet köröztette:
"Miután hazánk és kivált nemzetiségünk könnyen veszélynek indulhat, s előttünk azon állapot áll, hogy fajtánk vagy egy dicső aerába lépjen, vagy a legnagyobb veszedelembe keveredjék; felszólítom különösen - mert mindenkit szívesen látok - az alul feljegyzetteket: méltóztassanak barátságos tanácskozmányra lakásomon engem szerencséltetni. Széchenyi István."
Az ív mögött a meghívottak hosszú lajstroma található, vagy hetven politikus neve. Köztük Kossuthé is.
Vendégei egymás után érkeztek. Inasai - az egyik bécsi, a másik egy szakállas, öreg cseh - lesegítették az urakat hintójukból. Bevezették őket a társalgóba.
Elmúlt öt óra, negyed hat, fél hat. A házigazda nem mutatkozott. Türelmetlenkedni kezdtek, nem is annyira udvariatlansága, mint inkább nemtörődömsége miatt. A társaság fölállt, cihelődött. Ekkor - háromnegyed hat felé - jelent meg a szárnyas ajtóban Széchenyi István.
Izgatott volt, sápadt. Ez sötétbarna bőrén is meglátszott. Halálsápadt volt.
Senkivel se fogott kezet. Megállt a szárnyas ajtó közelében, melyet közben becsuktak az inasok. Tekintete végigcikázott a jelenlévőkön.