Széchenyi István [antikvár]

Részlet a könyvből: Széchenyi István egy kora tavaszi napon délután öt órára palotájába kérette barátait. 1848-ban történt ez - közvetlenül a forradalom kitörése előtt -, március 12-én. Az alábbi ívet köröztette: "Miután hazánk és kivált nemzetiségünk könnyen veszélynek indulhat, s előttünk azon állapot áll, hogy fajtánk vagy egy dicső aerába lépjen, vagy a legnagyobb veszedelembe keveredjék; felszólítom különösen - mert mindenkit szívesen látok - az alul feljegyzetteket: méltóztassanak barátságos tanácskozmányra lakásomon engem szerencséltetni. Széchenyi István." Az ív mögött a meghívottak hosszú lajstroma található, vagy hetven politikus neve. Köztük Kossuthé is. Vendégei egymás után érkeztek. Inasai - az egyik bécsi, a másik egy szakállas, öreg cseh - lesegítették az urakat hintójukból. Bevezették őket a társalgóba. Elmúlt öt óra, negyed hat, fél hat. A házigazda nem mutatkozott. Türelmetlenkedni kezdtek, nem is annyira udvariatlansága, mint inkább nemtörődömsége miatt. A társaság fölállt, cihelődött. Ekkor - háromnegyed hat felé - jelent meg a szárnyas ajtóban Széchenyi István. Izgatott volt, sápadt. Ez sötétbarna bőrén is meglátszott. Halálsápadt volt. Senkivel se fogott kezet. Megállt a szárnyas ajtó közelében, melyet közben becsuktak az inasok. Tekintete végigcikázott a jelenlévőkön.