Szent István [antikvár]

A magyar királyok Szent István megkoronázása óta Nagyboldogasszony napján, majd Szent László törvényes rendelkezése értelmében az immár szentté avatott István király napján Székesfehérvárott törvénynapot tartottak s ott minden elébükjáró alattvalójuk kérelmét, panaszát és ügyes-bajos dolgát meghallgatva személyesen intézkedtek és bíráskodtak. A törvénynapon nagy számban összegyűlt sokaság királyával együtt hódolt évről-évre Szent István sírja és ereklyetartóban őrzött jobbja előtt a nagy király áldott emlékének. A törvénynap patriarkális intézménye századok multán elvesztette közjogi jelentőségét; a törvénynapi országos gyülekezet helyébe a rendi országgyűlés lépett; a király törvénynapi személyes bíráskodását a királyi kúrián való ítélkezés rendszere váltotta fel; de a király és nemzet Szent István napján ezután is eljárt tiszteletadásra a szent király fehérvári sírjához: István-napja nemzeti ünnep maradt és nemzeti ünnepe minden magyarnak mind e mai napig. Szent István sírja és hamvai a török időkben a földúlt, kifosztott fehérvári székesegyház sorsában osztoztak, de épen maradt jobbját, mint szent ereklyét, a közelgő veszély elől menekülő jámbor szerzetesek magukkal vitték a magyar tengerpartra. Dalmáciából került vissza a felszabadulás után Magyarország fővárosába. Ma is Budavárában őrzik Szent István utódainak palotájában, Szent István koronájának szomszédságában s a magyar nép - élén a magyar állam fejével - most is eljön évről-évre a nagy király egyetlen földi maradványa elé tiszteletadásra, hogy emlékét idézve és szellemének hódolva merítsen erőt új magyar küzdelmekhez, ösztönzést új magyar munkára.