Szent István király és kora [antikvár]

Szent István király alakja a magyar történeti köztudat számára szakrális jelentőségű jelkép. Ő teremtette meg a nyugati keresztény magyar királyságot, sőt sokak szerint az első magyar államot is. István király műve méltán vált évezredes jogforrása és az állami legitimáció alapjává, noha mára egyre nyilvánvalóbb, hogy az állami lét kezdeteit a fejedelmi elődök idejében kell keresnünk, és hogy István uralma egy hosszabb átalakulási folyamat legsikeresebb fejezeteként értelmezhető. A X. század második felére a magyar törzsi állam hanyatlásnak indult. Az összetartó erő szerepét is betöltő külországi hadjáratok lassan ellehetetlenültek. a mélypontra jutott fejedelmi hatalom mellett a belső szétesés és végül a külső fenyegetettség is kísértett. Szerencsére az Árpádok időben felismerték a válságból kivezető utat. Taksony, és főleg Géza közeledni kezdett a veszélyesebbnek tűnő nyugati kereszténységhez, majd a határok biztosítása után megtörte a szeparatista törzsi vezetők hatalmát, hogy végül a központosított országban a kereszténység ideológiai és szervezeti támogatásával új szilárd intézményrendszert teremtsen. Ennek a nagyszabású programnak a döntő, befejező része maradt Géza fiára, Istvánra. A sikerben kulcsszerep jutott István házasságának (Civakodó) Henrik bajor herceg leányával, Gizellával. A vélhetően Adalbert prágai püspök közvetítésével zajló előzetes tárgyalásokon Gézának vállalnia kellett, hogy országát keresztény királysággá teszi, amelyet István fog örökölni. Egyik feltétel sem teljesülhetett könnyen, ugyanis a keresztény királysághoz keresztény egyházszervezetre, az egyházszervezet eltartásához pedig jövedelemre, tizedszedésre volt szükség, ami kiválthatta a keresztény vallással egyébként szimpatizáló magyarok ellenállását is. István királyságát pedig alapjában kérdőjelezte meg az a szokásjog, amely szerint a hatalmat a nemzetség legidősebb férfitagjának, jelen esetben Koppány hercegnek kellett örökölnie. Géza halálakor, alig egy évvel a házasság után törvényszerűen kitört a belháború. István azonban a felesége kíséretéhez tartozó német lovagok támogatásával döntő győzelmet aratott a pogányokra támaszkodó idősebb rokona felett és ezzel elhárult a rendszerváltás legfontosabb akadálya.