Szent László király [antikvár]

Részlet:"Mindenkinél fejjel magasabb, daliás termetű volt. Csatabárdját úgy forgatta, mint valami játékszert. Az ütközetekben egyik kezében csatabárddal, a másikban a buzogánnyal küzdött fürge lábú okos lován, amelyről a krónikás feljegyezte, hogy Szög névre hallgatott. A monda szerint patkójának nyoma mindmáig látható. A magyarság emlékezetében azóta is él e monda. Ezt tanúsítja a Patkóskő földrajzi név.E néhány mondatból bizonyára arra következtetsz, hogy írásunk hőse Szent László, a lovagkirály.Meghitt, imádságos estékA kivételesen szép, kék szemű kisfiú II. Mieszko lengyel fejedelem leányának, Richezának és Árpádházi Béla hercegnek, a későbbi I. Béla királynak volt középső gyermeke. Géza nevű bátyjával és kisöccsével, Lamberttel együtt édesanyjától tanult meg imádkozni. Esténként együtt énekelték a szép himnuszokat és zsoltárokat, méghozzá latinul, amelyeket Richeza még mint kislány, a Rajna melléki kolostorban nevelkedve sajátított el. A lant pengetéséhez is értett, s a kis fivérek, hacsak szerét ejthették, maguk is meg-megpengették a húrokat. Ha a lant hamis hangot adott, megesett, hogy apjuktól szidást kaptak, mert Béla herceg őket hibáztatta a húrok lehangolódásáért."