Szerelmeskönyv [antikvár]

Megszólalt a kapucsengő. Szaggatott, ritmustalan, erőszakos csengetés volt, csakis gyerekkéztől származhatott. Bosszúsan bújtam a cipőmbe, morogva mentem kifelé, készítettem magamban a megszokott dorgáló mondatokat. A kapu előtt nem állt senki. Trapolló léptek zaját hallottam, és kisfiam visító hangját: "Anyaaa, nézd meg a levelesládááát!"" Odamentem a ládához, felhajtottam az ajtaját: egy maroknyi százszorszép hullott ki belőle a lábam elé, a földre meg a cipőm orrára. Ezért írtam ezt a könyvet. Amúgy 1963-ban születtem Budapesten. Két évig művészettörténetet tanultam, majd huszonegy éves koromban villámcsapásként hasított belém a felismerés: színésznő akarok lenni. Tizennégy évadon át színésznő voltam Nyíregyházán. Húszévesen két dolog látszott elérhetetlennek a számomra: jogosítványt szerezni, és megtalálni a páromat. Mostanában, amikor reggelente ráhajtom az ajtót a még alvó színész férjemre, és beszállok az autóba, hogy iskolába, óvodába fuvarozzam a gyerekeimet, még mindig elképedek rajta, hogy ilyen az életem.