Talleyrand [antikvár]

Talleyrandról írott könyvem új kiadását jelentékenyen kibővítettem és új dokumentációs anyaggal egészítettem ki. Ennek két oka van: először is régebbi, erősen komprimált jellemzésemet új, részben nyomtatásban megjelent, részben levéltári anyaggal kívántam kibővíteni, főként Talleyrand és Oroszország külpolitikai kapcsolatait illetően, másodszor, amikor is munkaközösségünk a három kötetben megjelent Diplomácia történetén dolgozott, gyakran gondoltunk rá valamennyien, mi munkatársak éppenúgy, mint V. P. Partyomkin, idő előtt elhúnyt szerkesztőnk, - hogy a szovjet történettudományra vár az a tudományos és politikai feladat, hogy monográfiák sorozatában mutasson és bizonyítson be sok mindent, amire az általános Diplomácia-történet keretein belül csupán néhány oldalon, akárhányszor cska néhány sorban lehetett hivatkozni. Sok lényegesn részletnek nem jutott és nem is juthatott hely olyan műven, amely felöleli az egész emberi civilizáció történetét a legrégibb időktől napjainkig, s amely - a szovjet közönség legszélesebb rétegeinek lévén szánva - mégsem tölthetett meg tíz vagy tizenöt vaskos kötetet! Különösképpen kötelességemnek éreztem, hogy példákkal illusztráljam a Diplomácia története harmadik kötetének zárófejezetét, amelynek címe: A burzsoá diplomácia módszerei Amikor ezt a fejezetet írtam, úgyszólván minden egyes oldalon sajnálkoznom kellett, hogy nyugaton olyan meglepően, gyér sz igazán tudományos diplomáciatörténeti irodalom, mivel fejezetemnek minden egyes tételét egyenesen arra vonatkozó monográfiára való utalással szerettem volna alátámasztani.