Bővebb ismertető
Talleyrandról írott könyvem új kiadását jelentékenyen kibővítettem és új dokumentációs anyaggal egészítettem ki. Ennek két oka van: először is régebbi, erősen komprimált jellemzésemet új, részben nyomtatásban megjelent, részben levéltári anyaggal kívántam kibővíteni, főként Talleyrand és Oroszország külpolitikai kapcsolatait illetően, másodszor, amikor kis munkaközösségünk a három kötetben megjelent Diplomácia történeté-n dolgozott, gyakran gondoltunk rá valamenynyien, mi munkatársak éppenúgv, mint V. P. Patyomkin, idő előtt elhúnyt szerkesztőnk, - hogy a szovjet történettudományra vár az a tudományos és politikai feladat, hogy monográfiák sorozatában mutasson és bizonyítson be sok mindent, amire az általános Diplomácia-történet keretein belül csupán néhány oldalon, akárhányszor csak néhány sorban lehetett hivatkozni. Sok lényeges részletnek nem jutott és nem is juthatott hely olyan műben, amely felöleli az egész emberi civilizáció történetét a legrégibb időktől napjainkig, s amely - a szovjet közönség legszélesebb rétegeinek lévén szánva - mégsem tölthetett meg tíz vagy tizenöt vaskos kötetet! Különösképpen kötelességemnek éreztem, hogy példákkal illusztráljam a Diplomácia története harmadik kötetének zárófejezetét, amelynek címe: A burzsoá diplomácia módszerei. Amikor ezt a fejezetet írtam, úgyszólván minden egyes oldalon sajnálkoznom kellett, hogy nyugaton olyan meglepően gyér az igazán tudományos diplomáciatörténeti irodalom, mivel fejezetemnek minden egyes tételét egyenesen arra vonatkozó monográfiára való utalással szerettem volna alátámasztani...