Tamerlán [antikvár]

Ötszázötven évvel ezelőtt az ismeretlenség homályából felbukkant egy ember, aki megkísérelte, hogy uralma alá gyűrje a világot. Bármihez is kezdett, minden sikerült neki. A neve Timur Lenk volt. Nem volt valami jelentős nemesi család sarja, vagy nagy vagyon úra. Néhány baromnál és Közép-Ázsia hódítókat termő televény földjén elterülő kis birtokánál alig volt többje. Nem volt király fia, mint Nagy Sándor, sem örököse nagy törzsfőnek, mint Dzsingiz-khán. A győzedelmes Nagy Sándor mögött ott állt népe, a macedonok és Dzsingiz-khánnak is megvoltak a mongoljai. Timur Lenk maga gyűjtött népet maga köré és kovácsolta nemzetté. Nagyobb kiterjedésű földön, mint a félvilág, egyik hadsereget a másik után győzte le. Porig rombolt városokat, hogy azután kedve szerint építtesse fel újra. Útjain, végeláthatatlan sorokban, két kontinens kereskedő-karavánjai vonultak. Birodalmak kincseit harácsolta össze, hogy e mérhetetlen gazdagságot arra költse, ami éppen eszébe jutott. Kopár hegycsúcsokra tündérpalotát varázsolt - egyetlen hónap alatt. Talán ő volt az egyetlen emberi lény, akinek egy röpke emberi élet folyamán sikerült, hogy a földi élet nyomoruságát szíve szerinti gyönyörűséggé változtassa át.