Teleki Mihály [antikvár]

Nem egyszerű a válaszadás arra a kérdésre: mikor nehezebb a történetíró feladata: akkor-e, ha szűz területen indul el, eddig ismeretlen tények dzsungelében, ahol nehéz kitaposni-kivágni a törvényszerűségek járható útját, vagy ha olyan kérdéssel kerül szembe, amelyben évszázadok óta számosan, nagytekintélyű történészek, emlékirat-írók, szépírók foglaltak állást; ahol tehát nem a dzsungelben való útkeresésről van szó, hanem (legyen szabad a képekkel játszani) egy rompalotában vagy romvárosban való tájékozódásról, ahol a kétes világításban legendák árnyalakjai riasztanak? S még nehezebb a történész feladata, ha a munkája tárgyául választott személyről (legalábbis első látszatra) oly egyértelmű - s esetünkben egyértelműen elítélő - az utókor ítélete. Teleki Mihály valóban úgy él a köztudatban, mint egy nagy hanyatlás félelmes, eszközeiben legfeljebb rossz értelemben válogató bajkeverője, emberek gátlástalan vérpadra vagy börtönbe küldője, egy ország készpénzért elárulója, aki a zernyesti csatatéren valóban a sors bosszuló kezétől kapja a halálos vágásokat.