Tisza István boldog évei/Az ind filozófia/Szembe a nappal [antikvár]

Részlet az első műből:Tisza István emléke felett a tragikus hangulata uralkodik. Amily szívünket és agyunkat megdermesztő megdöbbenéssel vettük hírül, hogy orgyilkosok áldozatául esett, oly szomorúság fog el minden jóérzésű embert, a nagy férfiú politikai ellenfeleit éppúgy, mint követőit és híveit, ha Tisza halálának körülményei tűnnek fel lelki szemeik előtt.A kontinens felelős politikusai közül egyik sem igyekezett nálánál komolyabban a háború kitörésért megakadályozni. A katasztrófa pillanatában egyik sem vállalta a felelősség oly mértékét, mint ő. Tisztában volt a háború kockázatának végzetes lehetőségeivel. De midőn az a felfogás győzött, amely a folytonos megalázó orvtámadásokkal szemben nem alaptalanul hivatkozott a monarchia presztizsének elviselhetetlen sérelmére és biztonságának megszégyenítő megingására, az elháríthatatlant minden erejével igyekezett jó végre vezetni.Amint a helyzet nehezedett, szokott nyugalmával tűrte az ideges tömeg gyűlölködését, amely őt okolta a háborúért. Csüggedő gondolatok között nem tett egy lépést sem, hogy az összeomlást túlélje. A túlzásba vitt férfiasság és bátorság megakadályozta őt abban, hogy átmentse magát oly időkbe, mikor hazánknak nagy államférfiakra nagyobb szüksége lett volna, mint bármikor ezer év alatt."