Utak - keresztek - keresztutak [antikvár]

Részlet a könyvből: "Angyalföld. Itt pillantott meg a napvilág, ha ugyan kíváncsi volt rám. Emlék, ami a gyermek agykérge viaszlemezébe nyomódott. Csupán egy-két nap. Eperfa a ház sarkainál. Ágai a tetőn terülnek el. Innen jól látható a szomszéd beépítetlen telken naphosszat folyó futballmeccs. No meg a házigazda néhány kecskéje, azok legeltetése. Fiatalabb nővérem kecskelovaglása. Ő volt, aki részt vett a forradalmi tüntetéseken, ő tudta énekelni hogy „Szabad lesz majd a nép...". Akkoriban akár forradalmárnak is tekinthette volna magát. Arra is emlékszem még, hogy a nagyobb fiúk nem engedtek fel az eperfára. Te még kicsi vagy, leesel. Nem volt szabad a malom telepén lévő házi nyuszikat bottal piszkáljam, vagy a dróthálóhoz tapasztott orrukat kaviccsal dobáljam. Az angyalok földjéről aligha van több emlékem."