A tanító öröksége I. [antikvár]

Átnyújtom az olvasónak tanító örökségét", Édesapám naplóját, az immár bővített második kiadást. Küldöm mindazoknak, akik emlékeznek még első tanítójuk simogató, biztató szavára. A történet az ezerkUencszáziiarmincas években játszódik, éppen a nagy gazdasági világválság éveiben. Ezer és ezer tanító várt elhelyezkedésre akkoriban Magyarországon: friss diplomával, nagyra törő álmokkal. A válság, a pangás negatív hatása majdnem minden társadabni csoportot érintett. Ezért talán nem érdektelen, ha a napló a pedagógiatörténet mellett a vészterhes korszak egy-egy szeletét is megidézi. A napló első fele a négy évig tartó keserves állástalanságról szól, a második rész a tanyai segédtanítóskodásról, a pályakezdés küzdelmeiről, a hétköznapok ünnepi pillanatairól. Ez a tórom év feledtette az előző négyet. A túlzottan ágas-bogas, sok szálon futó történetet még édesapámmal együtt rövidítettük le. Felejthetetlen, lélekemelő munka volt. Ma is hallom simogató szavait, látom gyönyörű kézírását. Emlékszem minden megjegyzésére, önkritiktis, kritikus, szerető szavára. így tehát a napló minden sora, gondolata, szívdobbanása hiteles és eredeti. Közben-közben mi mindent mesélt még! - Az esztergomi tanítóképzőről, neves, kiváló paptanárokról, nagyhatahnú egyházi méltóságokról, a Zrínyi Miklósról szóló színdarabról, a forró fejíl lázadó Bors Dezsőről, a jó barát Ocsovay GáboiTÓl és a yáwa várt, furcsa segédtanítói kinevezésről. A rövidített változatból „Apám regénye" címmel tizenkét részt le is közölt a Zalai Hírlap ezerkilencszázhetvenegyben. Ez volt munkám alapja. És amit még feltétlenül el kell mondanom az olvasónak: megkerestem édesapám tanítványait, a „szereplőket". Legtöbbjüket testvéreim is, én is név szerint ismertük, csakúgy a gyermeksorsokat, a tarisznyába zárt „cifra szegénységet", a tanító és az iskola becsületét, a tanyai emberek határtalan tisztességét. Édesapám gyakran mesélt a sok „apró magyarról", akik több kilométert gyalogoltak naponta. Úgy érzem, befogadtak, mint egykor tanítójukat. Megtapasztalhattam: a gyökerek mélyek, erősek; az időt meg lehet szelídíteni, akár liatvan-hetven évet is át lehet ugorni. Van folytatás; féltőn kell vigyázni az örökségre. L