Amundsen [antikvár]

Részlet a kötetből:Hiv a tengerA gyerekek a szűk hídon felmentek a gőzösre és sorban leültek a fedélzet szélén. Knudsen, a helyettes tanító gondosan végignézett minden fiút Mindegyiknek a kezében vagy a hátán ott volt a táska az elemózsiával. A tanító, Nordal, utolsónak ment fel a gőzösre. A hajó fedélzete minden oldalán nyitott volt, felülről ponyva védte az utasokat az esőtől és a naptól. A város épp most ébredt fel. A nap felkelt a messzi hegyek mögött, de. Nordmarken alatt, a völgyben még mély árnyék feküdt. A partmenti víz olajos és mozdulatlan volt. Sirályok szálltak felette és átható hangon sivítottak. A gőzös egyet füttyentett. A fedélzet alatt felsistergett a gőz. Két matróz bevonta a hidat, felszedte a köteleket a part és a hajótörzs közti keskeny vízsáv mindinkább kiszélesedett. A fiúk felálltak és lelkesen rákezdték: Mi szeretjük e sziklákat... Leghangosabban és leghevesebben egy zöldkabátos, zöldkalapos fiú énekelt. Knudsen az ének ütemére bólogatott fejével a fiúk felé. Amikor befejezték, mosolyogva mondta: - Bizony, Roald, neked van a legerősebb hangod. - És a legkellemetlenebb - csapott rá rögtön Roald csúfolódó szomszédja, a szőke kis Falkenberg. A fiúk hangosan elnevették magukat s egymás hangját versenyezve túlkiabálták. - Roaldnak kakas ül a torkában.