Az Öreghegytől a Schneebergig [antikvár]

A szabadság hegyeFurcsa érzés Deák Ernőről vallani, hiszen életem derekán megismerve őt most azzal az érzéssel kell szembesülnöm, mintha gyermekkorom óta ismerném, egyre dobbanna a szívünk, része lennék életének, és ő is az enyémnek. Ennek az egyik oka talán az, hogy gyermekkorunk színhelye is közös ", Pereszteg és Kópháza között nincs nagy távolság. így nézhettük ugyanazokkal az érzésekkel mindketten a távoli hegyet, rajta a nyáron is fehéren világító hósipkát. S vélhettük nagyon távolinak, elérhetetlennek.Ennek az érzésnek az sem szab gátat, hogy másfél évtized korkülönbség választott el bennünket, amikor én a kópházi iskola padjait koptattam, ő már a bécsi egyetemét.Személyesen 1993-ban, Csallóközben ismerkedtünk meg, egy Széchenyi vetélkedőn voltunk mindketten. Aztán egy átbeszélgetett éjszaka után nekem szegezte a kérdést, hogy ímék-e a Bécsi Naplóba?így kezdődött.A munkakapcsolat lassan barátivá fejlődött, szinte heti találkozásokká. Hol Bécsben, hol Mosonmagyaróváron költöttünk el egy-egy vacsorát, rendezvények tucatját szerveztük, könyveket jelentettünk meg, s egyre jobban táguh a kör. így érezhettem aztán egy ízben egy közös találkozóról Innsbruckból hazafelé jövet a kammeri-tó partján azt, hogy milyen lehetett diákként ide járni, s imádkozni a szomszéd település templomában.Aztán Graz, Kufstein, Salzburg, Linz gyönyörűségei tárultak fel előttem, az ottani magyar szervezetek mindennapi életébe Deák Ernő segítségével nyertem némi bepillantást.De az igazi közös pont 1956.A kikezdhetetlen, biztos pont. Ez az, ami könyvekben, cikkekben, vallomásokban, tanúságtételekben megjelenik. Míg Deák Ernőnél az emigráció tápláló, éltető ereje, nálam Mosonmagyaróvár 1956-jának felélése, őrzése.S hogy megszületett a Szél-járás címet viselő pozsonyi, bécsi, mosonmagyaróvári kulturális folyóirat, hogy a régió értékeit, jelenét és mákját fölvillantsa, újabb közös ügyek, témák, feladatok kapcsolnak bennünket össze.S ekkor merül fel bennem a gondolat, hogy Ernőnek hiteles tanúként meg kellene írnia élete történetét, a kinti magyar élet szervezeti kereteit megteremtő munkát, s ezt a regényes életrajzot közzé kell tenni. Hiszen könnyen úgy járunk, hogy majdan mások írják meglát az ausztriai magyar emigráció történetét, benne az övét i&, mint ahogyan 1956 is átrajzolódik a gyarapodó emlékezők által