Egy univerzális értelmiségi [antikvár]

Az ember világra jöttének hetvenedik évfordulója mindig alkalom az ünneplésre. Számunkra, közönséges halandók számára ez annyit jelent, hogy hetven tavaszt, nyarat, őszt és telet értünk meg aránylag jó egészségben és jó erőnlétben. Néhányunk számára ez arra is alkalom, hogy ennél többet ünnepeljünk. Nevezetesen azt, hogy valamit elértünk azon kívül, hogy életben vagyunk: valamit, ami többlet a környezetünk számára, és talán a nagyvilág számára is, valamit, aminek tartós értéke van. Vitányi Iván hetvenedik születésnapja alkalom arra, hogy ezt a "valamit" is megünnepeljük.Hogy Iván mit óhajt megünnepelni - azon kívül, hogy tisztes kort ért meg - csak ő tudja megmondani. Nekünk azonban , akik barátai közé számítjuk magunkat, meglehetnek a magunk gondolatai. Azok, melyekkel Iván számos barátja néhány tanulmányát tartalmazó jelen kötetet szeretném bevezetni, a magam gondolatai: olyan valakiéi, akinek alkalma volt ismerni őt, dolgozni vele rövidebb-hosszabb megszakításokkal vagy három évtizedig.Vitányi majdnem egész életén át "érdekes időket" élt meg - h ahogy a kínaiak mondják. Az ilyen időkben való életet a kínaiak átoknak tekintették: ez a lázadások és az egyéni veszélyek ideje. De ugyanakkor ez a kihívások ideje is: kihívás az ember bátorsága, leleményessége iránt, a gondolkodás és az érzések állandósága iránt, de főleg az emberi integritás iránt. Iván szembeszállt a kihívásokkal, és teljességgel élte meg őket, jobban mint bárki, akit ismerek, beleértve magamat is.