Gombocz Zoltán [antikvár]

Húsz éve halt meg Gombocz Zoltán. Emlékezések sora, vers és regény idézte akkor alakját és szellemét. Ez a gyászkar nem a szokásos halotti búcsúztató volt. Sajátos dallama valami rendkívüli veszteség fájdalmát érezteti. Még a legtárgyilagosabb méltatásokból is az emberi és szellemi nagyság misztikuma árad, s ezt megérzik azok is, akik már csak az alakját burkoló legendákból és munkáinak csillogó értelmű soraiból ismerik Gombocz Zoltánt. Bocsássanak meg, hogy tudósról emlékezvén, húsz év múltán magam is csak az emlékezés lírájával és az érzelem ellágyulásával tudok közeledni feléje. Nem tehetek másként, hamis volna minden más hang, amelyet róla kiejtek. Az ifjúság nagy élményei között ő adta nekünk talán a legnagyobbat, de kétségtelenül a legmaradandóbbat: a szellem varázslatos kalandját, a tudás ihletését.