Hires feltalálók [antikvár]

Amikor a tudós csendes laboratóriumában kísérletezve keresi a természet törvényeit, vagy künn a nagy természet óriási műhelyében szemléli, fürkészi az erők munkáit, a leghasznosabb munkát végzi az emberiség javára. A laikus talán fölöslegesnek, szinte kómikusnak látja a vizsgálódásaiba elmerült tudós megerőltetett fáradozását, hogy valami lényegtelennek látszó tünemény okát megtudja. Pedig minden egyes, még oly kicsi okozati összefüggés, úgynevezett természettörvény megismerése egy-egy fontos lépés az emberiség előbbrevitelében. A fölfedezett természettörvény hamar közkinccsé lesz, kezébe kerül egy másféle tehetséggel és másféle szenvedéllyel megáldott jóltevőnknek: a föltalálónak. Ez a praktikus irányban kifejlett elme, sokszor hatalmas lángelme, a fölfedezett természettörvényt azonnal gyakorlatilag igyekszik értékesíteni. Órák, napok, évek hosszú során töri a fejét, kísérletezik, hogy valami hasznos célra befogja a megismert természettörvényt.