Ibn Battúta zarándokútja és vándorlásai [antikvár]

Arábia pusztái bő alkalmat nyújtottak a beduin törzseknek és a karavánnal utazó kereskedőknek, hogy megfigyelhessék a végtelen égbolt különféle jelenségeit, a csillagok járását, és útmutatóul használták fel ezeket vándorlásaik során. A pusztai élet közel hozta az arabokat a föld rögeihez, szikláihoz, homokjához, amelyen a lábnyomok árulták el a baráti vagy ellenséges törzs vonulatát. A törzsek az időjárás és az évszakok változása szerint legeltették állataikat a megfelelő helyen, és e helyeket "térdepeltetőnek", almanákhnak nevezték, amely szó "almanach" alakban átment az európai nyelvekbe. A csillagokhoz kapcsolódott nem egy pogány arab költő verse, és a gyér arab mitológia is az égitestekből merítette tárgyát. Ám e megfigyelésekből tudományos értékű következtetéseket a pogány korban nem vontak le az arabok. A hinduk, a babilóniaiak és ezek tanítványai, a görögök fektették le a földrajz tudományának alapjait.