In memoriam Domokos Pál Péter [antikvár]

A hatvanas években erdélyi utazásaim még nem terjedtek túl a Szabó Ervin téri neorokokó stílusú palota olvasóterménél. Innen, a volt Wenckheim palota csendes olvasózugából szárnyalt időről-időre képzeletem Kós Károly, Makkai Sándor, Jancsó Benedek és mások könyveinek sugallatára, bekalandozni a Kárpátok íve által koszorúzott tájat.Ez a szokásom később is megmaradt. Gyakran visszatértem ide a hetvenes években is, amikor már az országhatárokat nemcsak szabadon engedett képzeletem léphette át, valóságban is utazhattam. A Szabó Ervin téri könyvtárban szerzett ismereteimet azóta vámmentes poggyászként hurcolom magammal, megtoldva Orbán Balázs örökbecsű művével, mely mindmáig egyik leghűbb eligazítóm maradt. Még néhány napos turista kiruccanásaim előtt is szeretem tudni: utazásom milyen történelmi, emberi, táji környezettel szembesít. Hová gurul velem a mai nomádok szerényen vágtató fakója, Keletközép-Európa autóútjaitól megviselt Trabantom.