Juhász Lászlóné Mátrai Judit [antikvár]

Részlet: Juhász Lászlóné Mátrai Judit (1941-1996) Mindig elszorul a szívünk, amikor meg kell emlékeznünk valakiről, aki sokáig az életünkhöz tartozott, majd itt hagyott bennünket. Először testi mivoltában jelenik meg szemeink előtt, aztán felmerülnek a közös munka, a vele folytatott megbeszélések, beszélgetések emlékei, olyan élményeké, amelyeket míg éltünk, élünk nem fogunk elfelejteni. Akarva-nem akarva mérlegeljük kapcsolatunk tartalmát, meggondoljuk, miért volt számunkra oly kedves a soha vissza nem térő, miben alkotott nagyot, maradandót, számba vesszük emberi magatartását, és ezek közül az utókor számára kiemeljük azt, amit a legfontosabbnak ítélünk. Juhász Jutka esetében ezzel a gondolatmenettel holtpontra jutunk.