Kopernikusz [antikvár]

ELSŐ FEJEZET A PROBLÉMA „Ide fog tartozni annak gondos kidolgozása is, hogy tudjuk, vájjon a világ kering-e a nyugvó Föld körül, vagy a mindenség nyugszik és a Föld forog. Voltak ugyanis, akik azt mondták, hogy a természet bennünket mozgat, anélkül, hogy tudnánk és az égitestek kelése-nyugvása nem az égbolt mozgásától, hanem a saját magunkétól jön létre. Ez a kérdés érdemes a vizsgálatra, hogy tudjuk azt, milyen világban is élünk: a természet a legnyugalmasabh, vagy a leggyorsabban mozgó székhelyet jelölte ki számunkra " (Seneca: Természeti Kérdések, 7. könyv.) A csillagászat kezdeteit az égbolt változó jelenségeinek rendszeres megfigyelése és leírása jelentette. Időponthoz ezt természetesen nem tudjuk kötni, még megközelítően sem. Mindössze azt állapíthatjuk meg, hogy már a legrégebbi adatok között is, melyek a földközi-tengeri, elő-ázsiai, távol-keleti, közép- és dél-amerikai népek kultúrájáról rendelkezésünkre állnak, bőven vannak csillagászati természetűek. Az idő mérése, a naptárkészítés és a tájékozódás — ezek a gyakorlati kérdések lehettek az égbolt rendszeres vizsgálatának megindítói. Ezek a problémák feltétlenül szükségessé tették az égbolt jelenségeinek megfigyelését és leírását, de nem vetették jel mindjárt kezdetben a jelenségek tudományos jellegű magyarázatának, értelmezésének kérdését is. Az ókor keleti népei jól ismerték a csillagképeket, az égbolt napi forgását, ki tudták jelölni ennek a forgásnak képzeletbeli tengelyét és az ég „sarkait"; meglehetős pontossággal ismerték a Nap évenként megismétlődő és a Hold havonként visszatérő mozgását a csillagképek között, tapasztalati szabály alapján előre ki tudták számítani a fogyatkozások bekövetkezését, megfigyelték és fel-