Kőrösi Csoma Sándor [antikvár]

Csodálatos emberről szól ez a könyv. A szentek lemondó igénytelensége és fanatikus lelkesültsége egyesül benne s olyan kényes lelkiismeretesség és szerénység, amilyennek nem találjuk párját a tudományok történetében. Határtalan szerénysége az oka, hogy olyan keveset tudunk róla. Sohasem kérkedett hőstetteivel, szenvedéseivel, a veszedelmekkel, amelyeken sikerült keresztülvergődnie. Ezért nagyon nehéz az életrajzát megírni. Amit tudunk róla, az legnagyobbrészt össze van foglalva Duka Tivadar: »Körösi Csoma Sándor dolgozatai« című művében, a reá vonatkozó levelek, írások a M. Tudományos Akadémiában vannak elhelyezve, abban a nagy faliszekrényben, amelyet szintén Duka Tivadar ajándékozott az Akadémiának. Amit eddig sikerült összegyűjteni, az elegendő arra, hogy ennek a csodálatos embernek jelleméről és munkásságáról kellő fogalmat szerezhessünk, ami még előkerülhet, az már a lényegen nem változtat. Ennek a könyvnek nem is az a feladata, hogy új adatokkal szolgáljon a bámulatos utazáshoz és eredményekhez, hanem hogy kellő világításba helyezze annak a fanatikus rajongásnak, annak a csodálatos utazásnak nagyszerűségét, amelyet szinte mesének gondolhatna valaki, ha nem bizonyítanák a megcáfolhatatlan tények. A magyar ember irtózik a kérkedéstől, de viszont nagyon fáj neki, ha el nem ismerik érdemeit. Nemzetünk nagy tragédiájának is egyik oka abban rejlik, hogy sohasem kérkedtünk a külföld előtt történelmünk nagyszerűségével, sohasem kérkedtünk azzal, hogy a magyar nemzet mindig a leghumánusabban gondolkozott, sohasem fitogtattuk, hogy mi a nemzetiségekkel olyan jól bántunk mindig, amihez hasonlót semmiféle más nemzet nem tud felmutatni. Emmiatt a külföld nem vett tudomást minderről s ellenségeink ellentmondás nélkül terjeszthették rólunk a legalávalóbb hazugságokat. Minden igazi magyar ember ilyen szemérmes, szerény és úri gondolkozású. Ennek a magyar természetnek szinte túlzott megjelenése Kőrösi Csoma Sándor. Talán, ha nem lett volna ennyire kényesen szemérmes, szerény, sokkal többet érhetett volna el, talán testének ellenálló képessége is nagyobb lett volna, úgy hogy nem ragadta volna el őt oly korán a kérlelhetetlen végzet. Ebben a munkában annak igazolását is meg fogjuk találni, hogy nem futott délibábos eszmék után, nem lett áldozata tévedésnek, hanem nagyon is jól tudta mit csinál s ha összehasonlító nyelvészet csak jóval Kőrösi Csoma Sándor után találta meg azt a szilárd alapot, hogy következtetései valóban tudományos értékűek legyenek. De hisz nyelvészeink még ma sincsenek minden kérdésben egy véleményen és talán egyik tudományágban sem polemizálnak annyit, mint az összehasonlító nyelvészetben. Kőrösi Csoma Sándor eredményei halhatatlan értékűek s ezeket olyan hősies, nehéz küzdelem árán szerezte meg, hogy teljes csodálatunkat és bámulatunkat érdemli meg. Ez lesz ennek a könyvnek legfőbb tanulsága!