Lapis Károly [antikvár]

Régen a tanárokra, a mesterekre szájhagyomány útján, egy-egy tollrajz, később a dagerotípia vagy a fénykép útján emlékeztek. Sokszor elgondolkoztam azon, hogy milyen jó lenne, ha lenne egy olyan filmem, amin apám jön velem szembe. Most ezt valósítjuk meg, apáink vagy a mestereink jönnek velünk szembe, elmondják élményeiket, elmondják életútjukat, hogy hagytak nyomot a magyar orvos- és kultúrtörténetben, mit tudnak útravalóul mondani, a jövő generációjának. Amikor ezt végiggondoltam, akkor tudtam, hogy ez a legjobb vállalkozás, amit egy rektor tehet, mert a jövőnek hagyja meg azt, ami a múltból érték.