Magellan [antikvár]

Könyvek a legkülönfélébb érzésekből eredhetnek. Az ember írhat könyvet a lelkesedés fellobbanásában, vagy hálaérzéstől eltelve, ugyanúgy elkeseredés, harag és bosszúság is fölgyujthatja a szellem szenvedélyét. Néha kíváncsiság a hajtóerő, a lélektani kedvtelés, hogy írás közben önmagunknak magyarázzunk meg embereket és eseményeket, de másfajta, kétesebb motívumok is, mint hiúság, pénzvágy, vagy önmagunk tükörképének öröme is - igen gyakran - teremtésre serkenthetnek; tulajdonképpen az író minden könyvénél köteles volna számot adni önmagának arról, hogy milyen érzésekből, milyen személyes szükségletből fakadóan választotta meg tárgyát. Ennek a könyvemnek benső eredetét teljesen tisztán látom. Egy kissé ritka, de igen mélyreható érzésből: a megszégyenülésből született. A dolog így történt. A mult esztendőben először kínálkozott számomra az a vágyva vágyott alkalom, hogy Dél-Amerikába utazhassam. Tudtam, hogy Brazíliában a Föld legszebb vidékei és Argentínában szellemi bajtársaimmal történő, mindennél többet érő találkozások várnak. már ez az előérzés is nagyszerűvé tette utamat, amihez útközben csatlakozott még minden elképzelhető előny is: a csendes tenger, a teljes kikapcsolódás a gyors és tágas hajón, elszakadás minden alkalmazkodástól és a mindennapos alkalmatlankodásoktól. Mérhetetlenül élveztem az átkelése paradicsomi napjait. De hirtelen, talán a hetedik vagy nyolcadik napon, valami bosszús türelmetlenségen kaptam rajta magamat. Egyre csak ez a kék ég, egyre csak ez a kék, csendes tenger! E hirtelen föllobbanásban túl lassúnak tűntek az utazás órái.