Nyugateurópai utazás [antikvár]

A házsongárdi temető északi részén, egy még ma is díszes sír áll, rajta kopott betűkkel: "Bölöni Farkas Sándor Észak-Amerikai utazó, született 1795-ben, meghalt 1842-ben." A nagy halottak szomszédságában álló, a holtak szomorú birodalmát örző sír a régi Erdély egyik legigazibb, de egyszersmint legmagányosabb tudós-hősének örök pihenőhelye. Ma már kevesen tudják, hogy a születést és elmulást jelző egyszerű sorok milyen gazdag élet titkait takarják. Pedig valamikor Kazinczy és Széchenyi erdélyi barátja elsőként hirdetett lelkeket tüzesitő új és bátor eszméket, új gondolatokat érlelő tanokat, a helytelen előitéletektől és hagyományoktól megszabadulni nem akaró kortársainak. A nemzeti haladás előfutára volt a szó legtisztább és legmagyarabb értelmében. És a sorsa erdélyi sors volt. Tragédiája, hogy nem érhette meg eszméi részleges diadalát, az 1848-as magyar szabadságharcot. Élete és munkássága azonban így is hatottak, eszméi jelképeivé váltak a minőségi magyarságért folytatott örök harcnak.