Öveges Kálmán [antikvár]

Előszó „A gyakorló-iskola a mi kedves 'műhelyünk', ahol az isteni mester nyomdokain haladva nevelünk és tanítunk kisgyermekeket és neveljük a nevelés és tanítás nagy munkájára a tanítójelölteket. A nem lankadó, szorgalmas munkának, példaadásnak, kísérletezésnek, tapasztalatgyíijtésnek, az elfogódott első lépéseknek, a lelkes és boldog kiforrásnak otthona a gyakorló-iskola, hol kettős célt kell elérnünk: a kis gyakorlós elemisták mintaszerű elemi iskolai kiképzését és a tanítójelölteknek a tanítás magasztos munkájába való begyakorlását" - írta Dr. Förhécz József a tanítóképző igazgatója Győrött, 1939-ben.' E gyakorlóiskola története, élete egybeforrt a győri tanítóképzés 230 éves történetével. A két intézmény ugyan nem mindig tartozott szorosan véve egy szervezeti egységbe, de a gyakorlás színhelyéül szolgáló egykori normaiskola, majd az e célra kijelölt belvárosi elemi iskola, később pedig a képző saját gyakorlóiskolai osztálya, gyakorló iskolája a tanítóképzőből merítette szellemi táplálékát, nem lehettek meg egymás nélkül, kölcsönösen feltételezték s ma is feltételezik egymást. Az 1777-es évet megelőző időkben „a tanítók csak képződtek"^, s mint azt Mészáros István megállapította: élt az ősi nézet, mely szerint „az alkalmas a tanításra, aki az oktatandó tananyagot alaposan ismeri"^. A 'Hogyan kell tanítani?' kérdésre természetszerűen jött a válasz valaha: úgy, ahogyan annak idején őket is oktatták. Ezért aztán az erkölcsös magatartású és életmódú személyek mintegy a „természetes kiválasztódás" révén tanítók lehettek. Mint „jófejű" gyermekek megfigyelték, miként foglalkozik a tanító a rá bízottakkal, majd ifjú korukban segédtanítóként akár el is szegődtek egy-egy mester mellé, s ininden valószínűség szerint „jó népiskolai tanítókká válhattak, a gyakorlatban tanulva meg a tanítás mesterségét"'^. Az 1777-ben megjelent Ratio Educationis azonban az ismeretek átadása terén az alsóbb fokú iskolákban tanítók számára is erőteljesen hangsúlyozta a tanításban követendő egységes eljárást, az új módszert. Ez utóbbi pedig nem más, mint a Felbiger (sagáni apát) Schulordnungjában^ leírt úgynevezett nor- Förhécz József: Értesítő a győri Kir. Kat. Fiúlíceum és Tanítóképző Intézet 1938-39. tanévéről. Győregyházmegyei Alap Nyomdája, Győr, 1939. Szakái János: A magyar tanítóképzés története. Hollósy János Kiadó, Budapest, 1934. Mészáros István: Népoktatásunk szervezeti-tartalmi alakulása 1777-1830 között. ^Tankönyvkiadó, Budapest, 1984. Mészáros I.: i.m. Ignaz Felbiger: Kern des Methodenbuches, besonders für die Landschulmeister in den kaiserl. königl. Staaten. Wien, 1776.