Rácz Endre [antikvár]

Részlet: RÁCZ ENDRE VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL Ifjúságomnak három nagy élménye, amely egész életpályámat meghatározta, a magyar neveléstörténet három progresszív kollégiumtípusához fűződik. Az ősi pápai református kollégium - amelynek tízéves koromtól, 1932-től nyolc esztendőn át voltam a diákja - anyagi támogatásával lehetővé tette, hogy egyáltalán tanulhattam. Kiváló tanáraival a tudományos érdeklődésnek, demokratikus önkormányzati intézményeivel pedig a közéleti gondolkodásmódnak a csíráit ültette belém. Az Eötvös Kollégium - amelynek 1940-től 46-ig voltam a tagja - mindenekelőtt a tudományos kutatás szenvedélyére nevelt, de nevelt politikailag is: a polgári antifasizmustól elvezetett egészen a marxista világnézetig. 1946 után - miközben több vidéki és budapesti középiskolában és általános iskolában tanárkodtam - bekapcsolódtam a népi kollégium-mozgalomba, előbb vidéki középiskolás kollégium, majd budapesti bölcsészkollégium igazgatójaként és végül, a NÉKOSZ legfelsőbb vezetőségének a tagjaként. Itt kapcsolódott össze szakmai és ideológiai ismeretanyagom a gyakorlattal, edződött eleven nevelőmunkává, mindennapi politikai cselekvéssé. Így lett életem három elválaszthatatlan része a tudományos kutatás, az oktató-nevelőmunka és a közéleti tevékenység.