Szabó T. Attila (1906-1987) [antikvár]

Csűry Bálint "a magyar nyelvjáráskutatás első katedrás professzora" tanítványaként, majd 1938-tól "díjtalan gyakornokaként" hallottam először a Debreceni Tisza István Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Intézetében Szabó T. Attiláról. Talán 1936 őszén láttam először, de személyesen aligha beszélgethettünk, hiszen én akkor mint első éves hallgató legfeljebb előadását hallgathattam meg. Munkáit, elsősorban azokat, amelyek a helynévkutatással foglalkoztak, gyakran forgattuk és sokat tanultunk azokból. Sikerült megszereznem a verses kéziratokról szóló doktori értekezését, ami 1934.ben Zilahon jelent meg, de Füssy József könyvnyomdájában Tordán készült. Ezek a városnevek számomra valami újat jelentettek, hiszen sohasem jártam Erdélyben. A doktori és tanári oklevelet 1940-ben néhány nap eltéréssel szereztem meg, azokban a hónapokban, amikor Észak-Erdély és Székelyföld "visszatérésének" lázában égett az egész ország. Szabó T. Attilát Kolozsvárra egyetemi tanárnak nevezték ki, és felmerült bennem, hogy milyen jó lenne mellette dolgozni. Alig telt el néhány nap és Csűry Bálint megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem Kolozsvárt az egyetemen "díjas gyakornokságot" vállalni, mert erre éppen Szabó T. Attila mellett lenne lehetőség. 1940 novemberének második felében egy havas, ködös, barátságtalan napon pillantottam meg Erdély földjét és közelebbről Kolozsvárt. az első benyomásaimat nem lehetett kedvezőnek mondani, annál inkább, mert leendő professzoromat nem találtam otthon. Az egyetemen megnyugtattak, hogy az állás elfoglalásának nincs semmi akadálya, ami néhány nap múlva meg is történt.