Turay Ida [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Az Andrássy úti Színház hírlapárusa 1936. március 13-án, egy pénteki napon ezt harsogta: "A Méltóságos asszony századik előadása után... Éjféli beszélgetés Turay Idával, aki játszik az életben, játszik a színpadon, de csak a színpadot veszi komolyan." 1938. szeptember 30.: "Bemutatták a Péntek Rézi című filmet. Turay Ida óriási sikere..." "Turay Ida a Színészek Szabad Szakszervezetének igazolóbizottsága előtt. A hírneves sztárt nem igazolták... Turay Idát örökre eltiltották a színpadtól... Turay Ida a Népbírósághoz fellebbezett igazolása ügyében." (1945. június-júliusa) "Turay Idát egy évre eltiltotta a Népbíróság a szerepléstől." (1945 szeptembere) "Turay Ida sikere a Művész Színházban." "Óriási szenzáció: a Janika!" "A polgári színésznőket, az úgynevezett sztárokat átnevelik. Turay Ida a Kamara Varietébe kapott beosztást." (1949-1950) Aztán külföld: Bécs, München, Zürich, Ascona, München. Ez a Frau Békeffi-korszak. Rikkancs csak néha... álmomban. Majd újra itthon. Másodvirágzás. És a legszebb ajándék, amit színésznő kaphat: "Turay Ida a bizonyság arra, hogy a múlás nem elmúlás." És a rikkancsok mindenkori hangja-hangereje mögött Pistuka, azaz Békeffi István, a férjem, aki halála pillanatáig szerelmem, szeretőm, barátom, kritikusom, egyszóval társam volt.