A Páter [antikvár]

Bangha Béla S. J. életművének értékelésével adós még a magyar egyháztörténet-írás. A forrásoktól elzárva, vagy éppen a nyilvánosságból kizárva nehéz is lett volna őt a magyar nyilvánosság előtt bemutatni. Szerencse, hogy 1941-ben, közvetlenül halála után, közeli munkatársa, Nyisztor Zoltán, vállalva a történészek fejcsóválását amiatt, hogy "még nincs meg a kellő történelmi távlat az események mérlegelésére és értékelésére", ahogy ő írja: "átkiáltott" az utókor és a történelmi távlattal dolgozó értékítélet felé: "P. Bangha Bélában öltött testet a magyar katolicizmus második nagy restaurációs vágya és lendülete, s ... főként az utolsó években neve már szimbólum lett, mely a magyar katolicizmus korszerűségét, versenyképességét, találékonyságát, helytállását, fölényét és diadalát jelentette." Szerencse továbbá, hogy P. Bangha szellemi termését Dr. Bíró Bertalan harminc kötetben összegyűjtve kiadta. Jellemző az akkori viharos időkre, hogy rendtársainak már nem volt alkalmuk arra, hogy ezeket Rómába is megküldjék a Rend központjába, mint köteles archívumi példányokat.