Árpád-házi Szent Erzsébet [antikvár]

Minden kornak megvannak a maga csillagai: régen, a keresztény középkorban a szentek voltak a vezérlő csillagok. Napjainkban inkább "filmcsillagok", sportbajnokok lelkesítik az ifjúság jórészét; bár vannak olyanok is, akik újra felfedezték Jézus Krisztust, a "szupersztárt". Az eszmények és értékek csillaghullásának korát éljük. Mondhatnak-e még nekünk valamit a középkori szentek, így például Árpád-házi Szent Erzsébet?A világegyház 1981-ben ünnepelte az Árpád-ház Magyarországról német földre került leánya halálának 750. évfordulóját. Régi feljegyzések szerint Klingsor, a legendás erdélyi mesterdalnok a XIII. század elején megjósolta: "Látom, hogy Magyarországon egy olyan ragyogó csillag támad, amelynek fénye elhat egészen Marburgig, Marburgtól pedig besugározza az egész világot." Ha rövid életét tekintjük - huszonnégy évet élt -, úgy jelenik meg előttünk mint ellobbanó üstökösláng, valójában azonban bevilágítja a századokat. Mert az Isten- és az emberszeretet hőse volt, és a szeretet fénye örök. Kevéssel halála után egyik első méltatója, Heisterbachi Caesarius ciszterci szerzetes így kezdte Erzsébet életrajzát: "A tiszteletreméltó és Istennek oly drága Erzsébet, előkelő család szülötte, úgy ragyogott föl e világ sűrű ködhomályában, mint a hajnalcsillag."