Az elfelejtett ember [antikvár]

Részlet: Hol keressük? Nincs szörnyűbb dolog annál, mint ha valaki egyszer "csak" volt. majdnem úgy jártunk Remete László evangélikus lelkésszel is, hogy "csak" volt. De magyar evangélikus egyházunk és korunk humanizmusa parancsoló szükségszerűséggel fordult e mártír pap felé és több, mint harminc esztendő tartozását próbálta törleszteni abban, hogy megkeresse az elveszett embert. Talán e néhány sor alapján Remete László nemcsak egyszerűen "volt". Nem hősöket keresünk a múltban. Hiszen azokban a zavaros időkben nemcsak nagyszerű hősök jártak elöl. Milliókra rúg azoknak a száma, akik névtelenül tették meg kötelességüket. a búza és a konkoly együtt növekedett. kevesen voltak igazak, többen gyávák és sokan veszítették el emberi méltóságukat. Sokan voltak, akiket egyszerűen sodort a történelem vihara, mint ősszel falevelet a szél. A lelkek mérgezettek voltak a naponta módszeresen adagolt propaganda gyilkos mérgétől. S a mérgezett lelkek gyakran elvesztették ellenálló képességüket. Ítéletüket, döntésüket a méreg hatása alatt hozták. Sokan elgyengült mivoltukban olyan tettekre ragadtatták magukat, amelyeket még ma is szégyellnek. harminc év után is!