Belényesi Gergely, Kálvin magyar tanítványa [antikvár]

Belényesi Gergelyt sokáig csak abból a levélből ismertük, ámelyét Strassburgból 1545. március 26-án írt Kálvinhoz és amelyet első ízben a Corpus Reformatorum 40. kötete közölt 1874-ben. A levél írója mögött hároméves nyugateurópai tanulmányút és Kálvinnál tett genfi látogatás állt.Történetírásunk méltó érdeklődéssel figyelt fel a levélre. Eladdig csak az a tény volt ismert, hogy bár hazai reformációnk tan szempontjából a negyvenes és ötvenes években Vittenbergától Zürich és Genf, Luthertől Bullinger, Bucer és Kálvin felé fordult, személyes érintkezésit viszont továbbra is csak Vittenbergával tartott fenn. Az első helvét irányú magyar reformátorok is Vitten-bergából tértek haza. Mégis Kaprophontes Ferenc 1561. december 26-án ismeretlenül levelét intéz Kálvinhoz és ebben a genfi reformátor már úgy szerepel, mint a hazai egyházjavftó mozgalom vezető tekintélye. Következő határozott adatunk Szikszai Hello-paeus Bálint 1566. évi genfi tartózkodása, ekkor azonban Kálvin már nem élt, hazai helvét irányú reformációnk pedig már évek óta vitathatatlanul Kálvin hatásának jegyében fejlődött.Reformációtörténetünk egyelőre ismeretlen nagyságaként szerepelt az a valaki, aki á negyvenes-ötvenes években meg kellett, hogy forduljon a kálvini típusú reformáció területén. Olyan nagy tekintély elejtése, mint amilyen hazánkban a reformáció első idejében Luther Márton és az egyházi élet vitltenbergai alakja volt, valamely más tekintély alapos megismerését, méginkább pedig a másfajta levegőjű egyházi élet közvetlen és beható átélését tételezi fel. S. Szabó József szerint e fontos közvetítő kilétének meghatározásában Belényesi Gergely levele lehet az első nyom. Sajnos, egyelőre a levélben foglalt néhány hézagos aidatot nem lehetett kiegészítem. Kívánatos, írja S. Szabó, hogy ameny-nyire képesek vagyunk, oszlassuk el ennek a nevezetes egyénnek a személyére nehezedő homályt.1Huszonkilenc év telt el, de a felszólításnak nem lett eredménye. Révész Imre 1938-ban megjelenít Magyar református egy-1 Protestáns Szemle, 1909. 259.,