Boldog Margit legendája [antikvár]

Vargha Gyula-nak, a mai magyar líra érdemes szeniorának egyik legmélyebb költőiségű verse: Szent Margit galambjai. Indítéka az a kedves látvány, hogy „a szűz királyleány kies szigetjén galambok isznak a Dunából." A régi idők zenében, táncban, dalban, fényben kielégítést nem találó várkisasszonyai néha szintén nagy szomjúságot éreztek és ott keresték a megnyugvást, ahol egykor „szűz Margit gyönge teste szeges övtől sebezve vérzett". S az ige végtelen vizéből Világtól elvonulva távol, Úgy ittak égő szomjas ajkkal, Mint a galambok a Dunából. Árpádházi Boldog Margit, akire a költő itt céloz, IV. Béla magyar király leánya volt. 1242-ben Klissza várában, Dalmátországban született, ahová atyja és anyja a tatárpusztítás elől menekültek. Szülei a veszedelem idején tett fogadalmuk értelmében, hálából az isteni Gondviselés segítségéért, gyermeküket az egyház szolgálatára szánták s már egészen kicsi korában beadták a veszprémi Szent-Katalin-kolostorba.