Boldog vagy, Sára? [antikvár]

Idén már a boldogok sorában tisztelhetjük Salkaházi Sárát, akinek életét hatvankét esztendeje oltotta ki a Duna-parton a gyilkos golyó. Katolikus hitének, eucharisztikus lelkiségének, a Szociális Testvérek Társasága szellemiségének következetes megélése vezette arra, ami azokban a napokban keresztény ember számára természetes kellett hogy legyen, mégis rendkívüli hősiességet kívánt: az üldözöttek mentésének vállalására. Tanúságtevő halála életének nem váratlan, összefüggés nélküli záróeseménye volt, hanem hívő életének, szeretettől vezérelt munkásságának összefoglalása. Nem tulajdoníthatjuk magunknak hősiessége örök ragyogását. Ki merheti vakmerően állítani, hogy saját erejéből maga is megállná a próbát? De Sára testvér tanúságtételéből Krisztus ereje és szeretete ragyog. A krisztusi ember arcának vonásai a történelemnek egy - jaj, nem is távoli - konkrét pillanatában. Úgy tekintünk hát életének tükrébe, hogy a hiteles keresztény élet példaképét látjuk benne. Nem harsogó propagandák és pillanatnyi aktualitások zajában, hanem saját keresztény azonosságunkat keresve segítő, oltalmazó, közbenjáró szeretete után sóvárgunk. Budapest városának van védőszentje: Szent Gellért püspök az, akit hitéért a Kelen-hegyről taszítottak a Dunába, s akinek szobra áldón emeli városunk fölé a keresztet. De méltán emlékezik városunk a budai és a pesti partról Dunába gyilkoltak seregére, és tekint tisztelettel katolikus közösségünk Salkaházi Sárára, akit városunkkal örökre összeköt a szürkén hömpölygő Duna és keresztény hitből és szeretetből feláldozott életének örök érvényű tanúságtétele.