Egy püspök élete [antikvár]

Amikor Orosz Attila beosztott lelkipásztor dolgozatához ajánló sorokat írok, a Zsidókhoz írt levél 13. részének 7. versével adok hálát először is Istennek: „Emlékezzetek meg a ti előjáróitokról, a kik szólották néktek az Isten beszédét." Dolgozata Ágoston Sándorban olyan elöljáró életművét tálja fel és vet rá fiatal kortárs szolgatársai előtt fényt, akit színről színre nem is láthatott, mivel Ágoston Sándor halála után tíz esztendővel született. Így csak szülei, nagyszülei és a bácsfeketehegyi gyülekezet idősebb nemzedékének elbeszéléséből, bizonyságtétele által sejtett meg róla dolgokat az írásbeli anyag olvasata mellett, és azt élettel töltötte meg. Dolgozatát nemcsak a diplomamunka hasznossága és szükségessége keretei között tartotta meg, mintegy befejezett és lezárt tényként, hanem továbbfejlesztette, képillusztrációs részt gyűjtött hozzá, főképpen a feketicsi gyülekezet idős tagjaitól, és arra törekedett, hogy műve kis könyv alakjában is megjelenjen, szélesebb körben is ismert legyen, az ifjú református nemzedék is meggyőződjék Isten nagy, előmenetelt adó kegyelméről egy szerény, alázatos, másokért dobogó szívű ember, Ágoston Sándor életútját követve.