Életünk hivatás, látszunk és figyelnek [antikvár]

Előszó Talán könyvünk címéből vett két szóval - „látszunk és figyelnek" - lehet a leghitelesebben összefoglalni a magyarországi letelepedésének centenáriumát ünneplő magyar szaléziak tevékenységét. Figyelemfelkeltóen látszanak, mert hazai központjaikban igen mozgalmas az élet, iskoláikban pedig értékre, hivatásra nevelés zajlik. Teszik ezt az atyák, a szerzetes testvérek, az animátorok hittel, szeretettel, odafigyeléssel és jókedvvel. Jó kedvvel, igen, mert a szalézi a jókedv rendje is egyúttal. A jókedv a rendházakban, az iskolákban, az oratóriumokban mindenütt „nyakon csíphető", mert a nevelés nem feltétlenül igényel csak szigort, ökölbe szorult homlokot, igenis, lehet mosolyogva, jó szóval, türelemmel és szeretettel nevelni, értékrendet mutatni, ahhoz következetesen ragaszkodni. Lehet, mert életünk hivatás, amely Isten ajándéka. A hivatás érlelődik, csak figyelni kell rá, mert az elmélyült imádságban, a gondolattisztító csendben, vagy éppen a szülővel, a lelki atyával, a jó baráttal való őszin- felí'-ll^ ili li if