Ember vezeti az embert istenhez [antikvár]

'Városmajor, 2016. június 19., este hat óra előtt néhány perccel. A templom és a bejárat előtti térség tele ünneplőbe öltözött emberekkel. A sekrestye ajtajánál, kint a szabadban már bevonulásra készen albában, miseruhában közel húsz pap, az asszisztencia, valamint a máltai lovagok fegyelmezett csapata, jellegzetes máltai keresztes fekete pelerinjeikben. Néhány Kolping-zászló is a magasba emelkedik. Hamarosan kezdődik Bolberitz Pál apostoli proto-notárius, filozófiaprofesszor aranymiséje. A szertartás előtt és után beszélgettem néhány jelenlévővel. Először Kozma Imrét kérdeztem, mert ő az ünnepelt által felkért szónok, hogy mi a különleges Bolberitz Pál életútjában? Válaszából idézek: „Nagyon gazdag személyiség. Az érdeklődése fiatal korában is sokrétű volt. Én még jól emlékszem Pali útkeresésére, törekvéseire, amik végül is idehozták. Azt hiszem, hogy talán a legnehezebb volt a számára, hogy az ecsetet le kellett tenni. Tehetséges festőnek indult. Kispapkorunkból őrzök is egy képet, amit ő festett. De leszámolt ezzel. A hívásra válaszolt. Az Isten nem azért hív el bennünket, hogy valamilyen kapukat bezárjon, hanem hogy kibontakozzunk. Valószínű, hogy a Jóisten azt gondolta, hogy sokkal inkább kiteljesedik az ő személyisége a papi szolgálatban, mint más területeken. Meggyőződésem, hogy ő ebben az abszurd világban, ebben so 5 cs