Emberek között [antikvár]

Előszó a második kiadáshoz Miért is adjunk ki új'ra olyan könyvet, amely először már több mint ötven éve jelent meg, akkor is, ha nagy sikert arató lelki olvasmányról van szó, amely generációkon keresztül szolgált útmutatóul? Ezt a kérdést René Voiilaume testvér, a szerző már 1969-ben feltette az Emberek között számit-lan francia kiadása egyikének előszavában. Akkoriban már a száztizenötezredik példánynál tartottak! Több mint tizenöt fordításban jelent meg a mű, gyakran eltérő címeken, olykor - például a kommunista uralom alatt - titokban. A különféle kiadások többé-kevésbé teljesek, s íia néhány esetben megváltoztattak is fejezeteket, a lényeg megmaradt. A könyvet olyan összegyűjtött előadások illetve levelek alkotják, amelyeket a rend alapítója és perjele, René Voiilaume testvér intézett a Jézus Kistestvéreihez, hogy megerősítse bennük hivatásuk alapjait. Ez a hivatás szemlélődő életre szól a világban, amelynek során szoros sorsközösséget vállalnak névtelen embertársaikkal, azokkal, akiknek nincsen befolyásuk a társadalomra, amelyben élnek és dolgoznak. Ez a még kibontakozófélben lévő lelkiség az újdonság erejével hatott, és alapelvéből - „szemlélődő élet a világban" -adódóan jónéhány kérdést vetett fel. Például: nem ellentétes-e egymással az egyházi tapasztalat alapján a hivatás két fő irányelve (szemlélődés - a világban), hiszen ezen új hivatás életmódja az egyházi hagyomány által mindig is képviselt szemlélődő élettel több ponton ellentétesnek tűnik? A könyv éppen azt szeretné árnyaltabban bemutatni, milyen különböző szempontok érvényesülnek ennél a hivatásnál, amely valójában egy újfajta szerzetesi lelkiség forrása. Érdemes röviden megismerkedni e könyv történetével, hiszen azt példázza, hogyan érik be egy szép kegyelmi kaland: René testvér egyáltalán nem számított ilyen népszerűségre. Az 1905-ben született, és 2003-ban elhunyt testvért serdülő korában a tudományok is érdekelték, és az imádság is vonzotta. 16 éves volt, amikor megjelent René Bazin könyve Charles de Foucauld atya életéről. A fiatal Renére nagy hatással voltak az olvasottak, és nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a missziós országokba szóló, most születő hivatásának szemlélődő irányt adjanak. Belép a Fehér Atyákhoz, vágya, hogy Charles de Foucauld nyomába lépjen. Egy év noviciátus után azonban kiderül, hogy törékeny egészsége nem engedi a folytatást, s úgy tűnik, ezzel meghiúsul annak a lehetősége, hogy Afrikában éljen. így tehát arra szánja el magát, hogy visszatér a Saint-Sulpice szemináriumba, Párizs környékére, ahol már korábban filozófiát tanult, hogy most teológiai tanulmányokat folytathasson.