Horváth János püspök [antikvár]

Mikor Horváth János mint székesfehérvári megyés püspök, v. b. t. t. s a Magyar Tudós Társasági tiszteleti tagja 1835. január 16-án pár napi betegség után váratlanul elhunyt, a legőszintébb részvét kísérte sírjába, mert egyike volt kora legtiszteltebb embereinek. Ezt az általános tiszteletet nem magas társadalmi állásának és kitüntetéseinek köszönhette; ezek már jól megérdemelt elismerései és senkitől nem irigyelt jutalmai voltak buzgó egyházi s hazafias közéleti működésének és több mint negyvenévi tudományos írói s nagyhírű szónoki munkálkodásának, mely érdemeit a személyes érintkezésben még növelte nagy műveltsége, rokonszenves egyénisége s általánosan ismert jótékonysága.Annál feltűnőbb, hogy a gyász- és emlékbeszédek elhangzása után, bár tisztelőinek és barátainak kegyelete sokáig megőrizte emlékezetét, munkássága az irodalomtörténetben nem részesült megfelelő méltatásban: mindössze az életrajzi lexikonok jegyezték fel életadatait és munkái címét, egyre több hibával, s csak legújabban szólt egy alkalmi dolgozat bővebben szerkesztői működéséről, de tudományos munkáit ez sem méltatta.