Isten szolgája Sándor István vértanú, szalézi testvér boldoggá avatása [antikvár]

Őszentsége, Ferenc pápa 2013. március 27-én hagyta jóvá azt a dokumentumot, melyben elismeri Sándor István szalézi testvér vértanúságát. Mártír szalézi testvérünket ünnepi szentmise keretében avatja boldoggá a budapesti Szent István-bazilika előtti téren október 19-én Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-buda-pesti érsek és Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa. Szolnok városának történelme egészen a honfoglalást megelőző időkre nyúlik vissza. A városról szóló első írásos emlék I. Géza király garamszentbenedeki alapítólevele. A középkorban itt haladt át az Erdélyből Budára haladó sószállítmányok útja, a török uralom után a város a tiszai sószállítás központjává fejlődött. Az igazi fejlődés azonban a reformkorban következett be a Tiszaszabályozásnak, a gőzhajózásnak és az 1847-ben megnyílt Pest-Szolnok vasútvonalnak köszönhetően. A közlekedés fellendülésével párhuzamosan a település mezővárosból egyre inkább ipari jelleget öltött. A századfordulóra húzóágazattá vált a malom- és élelmiszeripar is. Az első világháború alatt két hónapig állt a front a város területén, és gazdaságilag a trianoni területek elcsatolását is megsínylette a település. A háború kitörésének évében, 1914. október 26-án ebben a városban született meg Isten Szolgája, Sándor István. Nevét édesapjáról kapta, aki vasúti alkalmazottként szerény, de kiszámítható körülményeket biztosított családjának. Édesanyja, Fekete Mária a háztartást vezette és a három fiú nevelésével foglalkozott, akik közül a legidősebb volt István, őt követték János és László nevű öccsei. János testvére visszaemlékezése szerint István eleven, vidám fiú volt, aki szerette a játékot, szívesen gyűjtötte maga köré a kisebbeket, akárcsak annak idején a gyermek Bosco János. Otthon ő vezette az asztali imádságokat, fiatalabb testvéreire gyakran vigyázott, édesanyjának segített a házimunkában. A szülők egyszerű emberek voltak, de gyermekeiket gondos nevelésben részesítették, amelynek nagyon fontos része volt a vallási nevelés. Sándor Istvánt három nappal születése után a ferences rendi főplébánián keresztelték meg, amely később is ADOREMUS 9