Jézus élete [antikvár]

l.^Vdünkaz Isten" „ És annak nevét Inimán uelnek nevezik, ami azt jelen ti: Velünk az Isten " (Mt 1:23). „Az Isten dicsőségének ismerete" látható „Jézus Krisztus arcán" (Vö. 2Kor 4:6). Az Úr jézus Krisztus örök időktől fogva egy az Atyával. „Isten képmása", az O nagyságának, fenségének visszatükrözője - az Ö „dicsőségének világoltatása" (Vö. 2Kor 4:4.6). Jézus azért jött földünkre, hogy ezt a dicsőséget kinyilatkoztassa. Eljött a bűn sötétjében bolyongó világunkba, hogy bemutassa Isten szeretetének világosságát - hogy legyen „VELÜNK AZ ISTEN". Ezért jövendölték róla, hogy „nevét Immánuelnek nevezik". Jézus eljött, hogy közöttünk lakozzék, s kinyilatkoztassa az Atyát mind az emberek, mind az angyalok előtt. Ő Isten Igéje volt - Isten gondolatait tette érthetővé. Tanítványaiért mondott imájában így szólt: „Megismertettem ővelük a Te nevedet" (Jn 17:26) - „irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú" (2Móz 34:6) -, „hogy az a szeretet legyen őbennük, amellyel engem szerettél, és én is őbennük legyek" (Jn 17:26). De ez a kinyilatkoztatás nem csupán földi gyermekeinek szól. Kicsiny világunk az egész mindenség tankönyve. Isten kegyelmének csodálatos terve, a megváltó szeretet titka az a tantárgy, amelybe „angyalok vágyakoznak betekinteni" (IPt 1:12), és amelyet végtelen időkön át kutatni fognak. Mind a megváltottak, mind az el nem bukott lények számára Krisztus keresztje lesz az ismeret és a dicséret forrása. Meglátszik majd, hogy a Jézus arcán ragyogó dicsőség az önfeláldozó szeretet fénye. A Kálváriáról áradó világosságban látható meg, hogy az önmegtagadó szeretet törvénye az élet törvénye a föld és a menny számára egyaránt; s hogy Isten szívében van a forrása annak a szeretetnek, amely „nem keresi a maga hasznát" (IKor 13:5); és hogy a szelíd, alázatos Jézus a megközelíthetetlen világosságban lakozó Atya jellemét mutatta be. Kezdetben a teremtés egész műve Istent nyilatkoztatta ki. I^isztus volt az, aki kiterjesztette az egeket és lerakta a föld alapjait. Az Ö keze függesztette helyükre a térben a világokat, és Ö formálta meg a mező virágait. O az, „aki hegyeket épít erejével" (Zsolt 65:7), „akié a tenger és Ö alkotta is azt" (Zsolt 95:5). Ő halmozta el a földet szépséggel, O töltötte meg a levegőt dallammal, és O írta oda mindenre a földön, a levegőben és az égbolton az Atya szeretetének üzenetét. A bűn megrontotta Isten tökéletes művét, de az O kezeírása továbbra is olvasható rajta. A teremtett dolgok még mindig hirdetik kimagasló voltának dicsőségét. Nincs sehol semmi - az önző emberi szíven kívül -, ami önmagának élne. A levegőben röpködő madarak közt, a földön nyüzsgő állatok közt egy sincs, amely ne szolgálná mások életét. Az erdő minden levele, a pázsit minden fűszála betölti rendeltetését. Minden egyes