Jézus Krisztus II. (töredék) [antikvár]

Részlet a könyvből:A Galileából való távozás Jézus életének kimagasló pontját képezi és azt két különböző részre osztja. Galilea és Júdea, ez működésének két színtere. Galileában a népnek hirdette evangéliumát, hirdette országa örvendetes hírét, kifejtette törvényét, maga köré gyűjtötte hűséges követőit és tanítványait, kiválasztotta apostolait és megvetette egyházának alapját; kijelölte annak fejét és tudatta vele kötelességeit; messsiási hivatásának istenségében bemutatta magát, midőn kijelenté, hogy teste és vére lesz az emberiség étele és itala. Daczára a nép elpártolásának, amely nem tudta és nem akarta öt megérteni, műve be volt fejezve: Jézus már most eltűnhetik. Ha a Tábor hegyén, átalakulásának fönségében elhagyta volna a földet, semmi lényeges sem hiányzott volna czéljaiból. De a mennyei Atya akarata volt, hogy Fia a halált szenvedje el, Isten bárányának, ki elveszi bűneit e világnak, hol az erőszak és a gyűlölet, az önzés és a büszkeség uralkodnak, föl kellett áldoztatnia. Galileáé volt a dicsőség, hogy őt munkálkodni és élni látta, Júdea és fővárosa fogják halálát látni. Galileát elhagyván és Júdeába visszatérvén, Jézus nagy küzdelmek elé ment; hősi szilárdsággal határozta el magát erre. "Mikor beteltek fölmagasztaltatásának napjai, mondja sz. Lukács, eltökéle, hogy Jeruzsálembe megy."