Jézus története II. (töredék) [antikvár]

HA AZ EVANGÉLIUM ma íródna, a szerzők bizonyára szorosabban rendeznék a történeti eseményeket bizonyos nagy fordulatok köré. Ez utóbbiakat sokkal több önálló "megjegyzéssel kísérnék. Egy akár görög, akár latin életrajzíró vagy történetíró, már a Jézus után következő században sem tudta volna megállni, hogy önkéntelenül ne kommentálná Jézus egy-egy életszakaszának lezárulását. Például azt, hogy fölvázolva első mintegy háromnegyed éves galileai működését, ne állapítaná meg, hogy tanításainak és csodáinak hatása nem volt egészen egyértelmű. A „VITABESZÉDEK" HELYI ELLENFELEIVEL (Mk 2,1-28; Mk 3,1-6) Az egyszerű népben ellentmondás nélküli bámulat kelt föl iránta; ez a széles réteg hitt benne leginkább. „Hitt benne", azaz legalábbis abban, hogy csodatévő. Ugyanakkor akadtak olyanok, akikből ezek heves ellentmondásokat váltottak ki. Ök fölismerték Jézus gondolatvilágának minden eddigi tanítástól eltérő, meghökkentően új voltát. S ez agresszív ellentmondásra késztette őket Jézusnak még csodáival szemben is. A hivő nagytömegek úgy fogták föl a csodákat, mint Jézus tanításait igazoló „Jeleket". Számukra az volt azok mondanivalója, hogy ez az ember csodákat tesz, tehát az is, amit mond, föltétlenül igaz - csodáival igazolja tanításainak hitelét. A másik oldalon nem hitték el a tanításait, és bármennyire maguk voltak csodáinak tanúi, nem hitték el csodáit sem. A legfélelmete-