Korunk szentjei [antikvár]

"A mai embernek, úgy gondolom, jobban meg kellene értenie, mit jelent ez a mondat: "A szentek érdemei az a kincs, amelyből az Egyház költ és él"... a szentek tisztelete, melyet az egyház kezdettől fogva tudatosan ápolt, voltaképpen kiirthatatlan természeti szükségletünket elégíti ki. Mi akarunk hősöket tisztelni. Jobb híján gyufakirályokat, rekordhajhászókat, filmsztárokat "istenítünk". Valakit piedesztálra kell állítanunk, hogy benne saját magunkból is isteníthessünk valamit. A szentekben Isten azokat a szándékait valósította meg, amelyeket eredetileg mindnyájunknak szánt, amikor, mint a szentmise mondja, csodálatosan megalkotta és még csodálatosabban megújította az embert. a szentek tisztelete a leghelyesebb módon oldja föl a hős-tisztelő igényünket, mely szinte kényszer erejével tartja fogva lelkünket, mert itt nem esünk kísértésbe hőseinkkel együtt és bennük magunkat isteníteni." Így szól korunk legnagyobb írója, Sigrid Undset (Vigilia IV, 132), és korunk legmélyebb lelkéből szól. Nincsen semmi, ami annyira korszerű, annyira szükséges és annyira foganatos ennek a nemzedéknek számára, mint őt a szentek társaságába és végül a szentek közösségébe vezetni.