Krisztus története [antikvár]

A szerző az olvasóhoz Ötszáz esztendő óta azok, akik "szabad szellemek"-nek nevezgetik magukat, - mert megszöktek a Katonaságtól a Börtön kedvéért - lázasan akarják másodszor is megölni Jézust. Megölni őt az emberek szívében. Mihelyt úgy tűnt, hogy Krisztusnak ez a második halálküzdelme a végső vonaglásokig jutott, előszállingóztak a halottvivők. Elbizakodott hájfejűek, akik istállónak vették a könyvtárakat, széllel bélelt agyvelők, amelyek azt képzelték, hogy a magasságos eget verdesik, mikor felszálltak a filozófia léggömbjén, a filológia s a metafizika végzetes mámorától megkótyagosodott professzorok, mind megannyi keresztes vitéz, fegyverkeztek - az Ember akarta így! - a Kereszt ellen. Bizonyos léha locsogók napnál világosabban, a hírhedt Radcliffe-et megszégyenítő fantáziával bebizonyították, hogy az evangéliumi történet legenda, amely legfeljebb arra volt jó, hogy rajta keresztül összeállíthatták Jézus valóságos életét. Az egyiknek szemében Jézus próféta volt, a másikéban varázsló, a harmadikéban lázító és nem is tett egyéb csodát, mint hogy néhány megszállottat hipnotikus úton meggyógyított és nem is halt meg a kereszten, hanem a hideg sírboltban magához tért és titokzatos arccal megjelent, hogy elhitesse, hogy feltámadott.