Loyolai Szent Ignác, Jézus-Társasága alapítójának élete és működése I. (töredék) [antikvár]

Négyszáz évvel ezelőtt, 1521 május 20-án, az északspanyolországi Pamplona várának védelmében megsebesült a védőrség egyik tisztje, Don Inigo de Loyola. A világtörténelem óriási forgatagában jelentéktelen esemény. Ezer meg ezer más esetben tudomást sem vesznek róla. De a pamplonai sebesülés fordulópontot jelentett egy férfiú életében, aki a világtörténelmet intéző isteni gondviselés kezében fontos szerepre volt hivatva. a harcias lovagból egy lelki hadsereg, a Jézus-Társasága szervezője képződik. Az új szerzetesrend, mint valami könnyű lovasság, mindenütt ott terem, ahol az evangélium terjesztéséről, a katholikus hitélet fölvirágoztatásáról, az egyház védelméről van szó. Hitszónokai, iskolái, írói az ó- és új-világ minden részébe elhatolnak; tagjai új népeket hódítanak meg az evangéliumnak, vagy százával ontják ki véröket Angliában és Japánban érette. a pamplonai sebesülés után nem telik el ötven esztendő és Loyolai Inigo vagy Ignác és szerzete neve az egész ismert világon el van terjedve, egyrészről mint a szinte határtalan tisztelet, ragaszkodás és bizalom tárgya, másrészt mint a gyanúsítás, gúny és üldözés célpontja. a sebesülés után száz esztendő múlik el, s az egyház 1622 március 12-én a szentek sorába emeli az egykori hős lovagot, aki a katholikus ujjászületés hatalmas munkájában az elsők sorában foglalta el helyét. A pamplonai sebesülés, meg a szenttéavatás közelgő százados évfordulója adott alkalmat ezen életrajz közzétételére. A szent, akivel az életrajz során megismerkedünk, nem fordult ugyan meg Magyarországban, mégis hatott a magyar nép lelki fejlődésére is, mégpedig lelki fiai, Jézus-Társasága tagjai útján. Szelleme pedig, a széltiben tartott lelkigyakorlatok és népmissiók közvetítésével manapság is működik hazánkban.