"Mindenkinek mindene lettem" [antikvár]

A TORONYŐREmlékeim a Szent Család toronyőréről" - Opálény Mihály-lyal közös volt a lelkiatyánk, Tompa Nándor. így történhetett, hogy egyezett az érdeklődésünk, hasonló lett elszántságunk. Ő a Központi Szemináriumból kissé magányosan közeledett a gyakorlat felé. A magam életútja fordítva kezdődött. Színes, mozgalmas vidéki életből kerültem Pest sűrűjébe. Fiatalok tömegével körülvéve, állandósuló rendőri megfigyelés alatt szomjaztam a több tudást, a mélyebb csendet, álmodoztam a szerzetességről. Az égi Rendező összehozott minket, 1972-ben sorsunk találkozott, a VII. és a VI. kerületben szomszédokká váltunk.Egymásban megtaláltuk, ami hiányzott addigi képzésünkből. Mihály otthon volt a teológiában, szenvedéllyel kutatta a Szentírást, s közben mindenkinek mindenévé vált. Szolgálta a környék szegényeit, javított vasalót, szerelt villanyt, élvezettel mászkált templomának állványain, az akkori illegalitásban tömegével gyártotta és terjesztette a frissen keletkező ifjúsági dalok kotta-fotóit. Utolérhetetlen életkedvével nappal tanított, éjszaka pedig Trabantjával leszaladt a Mecsekbe, ahol vett egy omladozó házat, hogy a közösségnek legyen hol lelkigyakorlatokat tartani. Templomában tisztelte, segítette plébánosát, de azért sikeresen bújtatta éveken át az akkoriban alakult nagymarosi Szervező Bizottságot.Amikor engem már rég kivágtak a fővárosból, s néha-néha visszajártam a lakásokon órákon át várakozó imaközösségekhez, nála maradhattam szálláson, mármint az egyik tornyában. A másik ugyanis a ő lakása" volt. Mire a kacatok, lavórok, könyvek közt rám virradt, ő már árkon-bokron túl volt. Nem a tornyát, hanem a népét őrizte...