Pietrelcinai Pio atya [antikvár]

"Mindenki előtt nyilvánosan megvallom: nagy szerencsétlenség számomra, hogy nem tudom kifejezni és leírni annak az égető és állandóan működő vulkánnak a tüzét, amelyet Krisztus helyezett a bennem dobogó kicsi szívbe. Röviden így fogalmazhatok: elemészt az isten- és felebarátszeretet. Isten jelenléte szilárd a lelkemben, és pecsétként hordom szívemben. Mindig szemem előtt tartom, elcsodálkozom szépségén, mosolyán, zaklatásán, irgalmán, bosszúján, helyesebben: igazságának szigorán" - írja egyik lelkiatyjának Pater Pio da Petrelcina. E sorok írója nem olyan szándékkal látott írásnak, hogy leírja azt, amit Pio atya nem tudott megfogalmazni és papírra vetni. Még azoknak sem tudott mindent elmondani, akik legközelebb álltak hozzá. A keresztény misztika istenélmény, nem pedig fogalmazás Istenről, vagy Istennek csupán teológiai módszerekkel való megközelítése. Mindennapi élményeink elbeszéléseiben is nagyritkán tudunk mindent hűen átadni a hallgatóságnak. Mindig úgy érezzük, hogy még maradt valami, amit nem tudunk szavakba foglalni, mert meghaladja a szavak kifejezési lehetőségét. Megmaradnak titoknak az ember lelkében. Ez méginkább vonatkozik azokra a misztikus élményekre, amelyekben része volt Pio atyának. Lelkében olyan titkok maradtak, amelyeket egyszerűen nem tudott kinyilvánítani.